Azt mondja a
bolond az ő szívében: nincs Isten
Ezt a „kedves” megállapítást a Zsoltárok könyvében találhatjuk. (Zsoltárok 14,1.) Nézzük meg először azt, hogy mit mond, utána pedig azt, hogy miért.
Amit mond, ez: a bolond a szívében – nem a fejében, nem az eszével, hanem a szívével – azt mondja: nincs Isten.
A zsoltár írója nem azt mondja, hogy az a gondolat, hogy nincs Isten: bolondság. Azt mondja, hogy aki ezt gondolja, az bolond.
Mi a különbség? Az, hogy bolondságot mindenki gondol, mond, vagy elkövet, de attól még nem mindenki bolond. Okos emberek is tesznek buta dolgokat. Attól, hogy valaki bolondságot tesz, még nem bolond, főleg ha tanul a hibájából. A bolond az, aki nem kevés, hanem sok bolondságot követ el, ráadásul nem apró bolondságokat, hanem nagyokat. A bolond nem csak néha-néha elkövet egy-egy kis bolondságot, hanem jellemző rá, hogy bolondságokat követ el.
A bölcs és a bolond között nem csak az a különbség, hogy a bölcs több jó döntést hoz, a bolond pedig több rosszat. Ezen felül van még az, hogy a bölcs el tudja dönteni, hogy mi fontos, és mi kevésbé fontos. A bölcs tudja, hogy a fontos dolgokba több időt és energiát kell fektetni, a kevésbé fontosakba pedig kevesebbet. A bölcs azt is tudja, hogy mi fontos annyira, hogy abban egyáltalán nem szabad hibáznia.
Miért bolond tehát az, aki azt mondja, hogy nincs Isten? Azért, mert a legnagyobb hibát követi el. A legfontosabb kérdésben rossz döntést hoz.
Isten a legnagyobb. Nagyobb az embereknél, nagyobb a világnál, nagyobb minden másnál. A bölcs meglátja, hogy ez mennyire fontos, és mindent beleadva megkeresi Őt.
Mit tesz a bolond? Kapcsolatba kerül a témával, felszínesen rátekint, és azt mondja: „Á, szerintem nincs Isten.” Nem látja meg, hogy ebbe a kérdésbe sokkal többet kellene befektetnie, és feladja, mielőtt bizonyosságot szerezne. Ráadásul megállapít magában valamit, amiről nincs megbizonyosodva. Így lemarad a legnagyobbról és a legjobbról. Úgy éli le az életét, hogy kihagyja a legfőbbet, a legcsodálatosabbat. Ez a bolondság csúcsa!
Ráadásul ez nincs következmények nélkül. Amikor befejezzük ezt az életet, mindnyájan oda fogunk állni Krisztus ítélőszéke elé. Ott már mindenki tudni fogja, hogy van Isten. De a bolondoknak akkor már késő lesz.
Úgyhogy, kedves olvasó, ha még nem ismered Istent, vagy még nem tudod, hogy Ő létezik-e, akkor azt javaslom, hogy szedd össze minden erődet, és ne nyugodj meg addig, amíg nem tudod meg azt, ami a legfontosabb. Keresd Istent, amíg megtalálható. Ő örök jutalmat ad neked azért, ha megkeresed Őt.